Egy lány elém tesz két darab ötven euróst. A kiírásokat nézegeti. Kérdezem tőle:
- Száz eurót szeretnél váltani?
Nem válaszol. Kérdezem újra:
- Mennyit szeretnél váltani?
Nem válaszol. A harmadik kérdésemre végre reagál:
- Hallom, mit mondasz, csak még nem tudom.
- Ja okés, bocsi, várok.
Kis szünet után megszólal:
- Azt akarom kérdezni, hogy ha hetven eurót váltok... vagy hát... - tépelődik magában, - mert hogy nem tudom, mennyi a kezelési díj... - És kérdőn néz rám.
Próbálok rájönni, mit szeretne kérdezni, találgatok:
- Mindjárt mondom, mennyi. Akkor hetven eurót váltanál? - kérdezem, hogy meg tudjam mondani neki a kezelési díj pontos összegét, hátha amiatt vacilál.
- Várjál... hát de nem tudom, akkor a hetven euró, az úgy jó?
- Bocsi, nem értelek. Mi a kérdésed?
- Mert hogy nem tudom, hogy jön ki.
- Azt mondjam, hogy mennyi forintot kapsz hetven euróért?
- Nem, hanem a múltkor is azt mondtad, hogy nem tudod úgy, és azért kérdeztem.
- Tényleg ne haragudj, de... mit szeretnél kérdezni, hogy meg tudok-e venni hetven eurót? Persze, meg tudok venni.
- Nem... - kezd türelmetlen lenni. - Hanem hogy az jó-e neked úgy. Neked akarok jót.
Egyre tanácstalanabb vagyok, de aztán válaszolok a kérdésére, még ha tudom is, mekkora hülyeséget mondok:
- Hát, végülis... nekem egész jó érzés, ha megveszek hetven eurót, de igazából semmi különös.
- Na mindegy - vág közbe bosszúsan. - Akkor legyen hetven euró, és kész!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése