Írom át az árfolyamokat éppen. Általában fél-egy perc között végzek ezzel a művelettel, és közvetlenül az átírás után az új árfolyamok automatikusan meg is jelennek a kijelzőn.
Az átírás közben bejön egy férfi, lendületes léptekkel odasiet a kijelzőhöz, és tanulmányozni kezdi. Kiszólok neki, fel sem nézve, hogy gyorsabban végezzek:
- Pillanat, mindjárt változnak az árfolyamok, most írom át.
- Több lesz vagy kevesebb? - kérdezi (8 db számról, amiknek ilyenkor általában egy része több, más része kevesebb lesz, harmadrésze meg változatlan...)
- ...egy pillanat... - mondom, és igyekszem koncentrálni, hogy előbb végezzek, és ne írjak félre semmit. De ő nem nyugszik:
- Sokáig tart még? Meddig kell várni?
Ezen a ponton döntök úgy, hogy oké, válaszolok. Felnézek, rámosolygok, de a kisördög sajnos beleköltözik abba amit mondok, akármilyen kedvesen mondom:
- Próbálok sietni. De minél tovább beszélgetünk, annál tovább fog tartani.
Reakció:
- Akkor ne dumáljál, hanem csináljad!!!
Igyekszem nem felnevetni a döbbenettől. A folytatás sem egyszerű. Bekapcsol a hiperkedves üzemmódom.
- Kész is vagyok, tessék, lehet jönni :)
Odalök elém két ötvenest. Kérdezem tőle nagy mosollyal:
- Száz euró lesz?
- Nem lesz, száz euró má' most is, nem látod!?
Nem bírok magammal: váltás után ragyogó arccal megköszönöm a kedvességét, és nagyon szép napot kívánok neki... :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése